Bennünk lüktet a világ...

1sopestirackak

X.

1.
A harmadik dunaújvárosi nap reggelén, amikor felébredtem, és pár másodperc után realizáltam, hogy éppen hol is vagyok, fizikailag, azon kaptam magam, hogy a János Vitéz dalai, dallamrészletei váltakoznak a fejemben. Ritmusra végeztem hát a reggeli rutint, és mire kiléptem szállásom ajtaján, már végigvettem a legtöbb dalt. Dunaújváros és az a pár perc séta, amíg a Bartók Kamaraszínházat elértem, ideális terep volt a zene ilyesfajta, fejben való hallgatásához. A harmadik napra már megtaláltam azt az útvonalat, ahol a legtöbb fa mellett sétálhatok el, a színház környezetében pedig már könnyű volt a dolgom, mert az épület háta mögött – ahonnan én mindig érkeztem – egy kis békesziget lett kialakítva sétánnyal, egy Bartók- és egy Kodály-szoborral, játszótérrel, még egy napnyi olyasféle nyugalommal, amit a város ritmusa, hangulata, az emberek békéje és természetes kedvessége egyébként is táplált.
Tovább

Bemutattuk a János Vitézt!

A koronavírus miatt korábban több alkalommal is el kellett halasztani a Varidance táncegyüttesének legfrissebb darabját, a János Vitézt, amit Szirtes Edina Mókussal, valamint az 1ső Pesti Rackákkal vitt színpadra Vári Bertalan koreográfus és rendező.
Tovább

„Premierrel” zárult 2020, próbákkal kezdődik 2021

A különös 2020-as esztendő egyik utolsó, ám éppen ezért annál felemelőbb pillanataként a Varidance társulata eljátszotta a hónapok óta finomított és a vírusidőszak alatt elkészített élőzenés tánckölteményét, a János Vitézt. A hivatalos premier időpontjában a társulat a koronavírus miatt – mind a törvényi előírások miatt, mind a megbetegedések következtében – nem tudta előadni a darabot, azonban december közepére a Varidance társulata Szirtes Edina Mókussal, valamint Ferenczi Györggyel és az 1ső Pesti Rackákkal nézők nélkül is eljátszották a darabot a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban.

Tovább

Varidance: újrakezdődnek a János Vitéz próbái

Amint arról beszámoltunk, november 20-án lett volna a János Vitéz élőzenés tánckölteményének premierje a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban. A premier időpontjában ugyanakkor az előírások nem tették lehetővé a bemutató megtartását, és a helyzetet az is súlyosbította, hogy a társulat fele a koronavírus miatt karanténban volt. Az élet tehát a Varidance társulatának összes tervét keresztülhúzta, ugyanakkor a János Vitéz darabja nem fog elveszni, előbb, de inkább úgy tűnik, hogy utóbb a közönség is láthatja azt, amire már több mint fél éve készülünk.

Tovább

VIII.

1.
Mondtam én már az elején is, hogy ez érdekes lesz. Mellőzni fogja az unalmat, a lendülete sodró lesz, felkavaró, ellentéte mindannak, amit a hétköznapokban megszokhattunk. Mint egy hatalmas fatörzs, amit ha leengednek a folyón, mire a nyugodtabb részre ér, ugyanaz a törzs marad, csak már teljesen másféle és másmilyen állapotban.

Tovább

Kevesebb, mint 100 nap a bemutatóig!

Tervez, alkot, víziót vázol fel, majd nekiáll megvalósítani. Aztán újratervez, újra álmodik (vagy az eredeti tervnél egy merészebbet, vagy ha éppen a lehetőség azt kínálja fel, akkor szerényebbet), és legvégül újra megvalósítja, amit eltervezett. Egy biztos: ha valami probléma merül fel, azt neki kell megoldani, mint ahogyan az is, hogy ez a szerep úgy illik (tartozik) hozzá, ahogyan a fényképezőgépek. Mert hogy Békefi András, a Varidance társulatának vezetője ezer szállal kötődik a fotógráfiához, a művészethez, de azon kevés személyiségtípus-birtokosok táborát gyarapítja, aki mindezek mellett képes rendszert alkotni, struktúrát felvázolni és megvalósítani, ami elengedhetetlen egy olyan nagyszabású művészeti projekt megvalósításához, mint amilyen a János Vitéz élőzenés tánckölteménye is.
Tovább

Indul a jegyértékesítés!

Augusztus 10-én, hétfőn, 19:00-kor elindul a Varidance és a Bartók Kamaraszínház előadásában színpadra vitt János Vitéz előadásra a jegyárusítás. Az élőzenés táncköltemény első pár előadására Dunaújvárosban kerül sor a Bartók Kamaraszínházban, de a remények szerint azt követően az egész országban bemutatásra kerül darab.
Tovább

III.

1.

Néha van úgy, hogy ha meglátjuk a másikat, akkor azon kezdünk el gondolkodni, vajon ha megsuhintana, akkor megfeküdnénk-e, vagy ha mi suhintanánk meg őt, akkor vajon megfeküdne-e ő. Szóval, amikor életemben először személyesen is találkozhattam a Ferenczi Györggyel, akkor rögtön szemet szúrt törzsének és nyakának jellegzetes tartása, vállának háborúkat magába foglaló esése, tekintetének fókusza. Biztos voltam benne, hogy bokszol. Olyan volt, mint egy folyton megfeszített íj – látható, fogható és elérhető az állapot bárki számára – mégis, az embernek jó néhányszor beleremeg csak a keze egyáltalán, mire úgy tudja tartani, ölni tudjon a fegyver. Ilyesmi módon képzeltem el már az első pillanatban a Gyuri és a felettünk való viszonyát. Egy íjjal bármit meg lehet tenni, képes lazulni, feszülni, elpattanni és újraéledni, egy valamit nem tud csak az íj: nem íjnak lenni képtelen.
Tovább