A Varidance társulata számára is lezárult a viszontagságokkal teli 2020-as esztendő, amely ugyanakkor a sok váratlan nehézség ellenére bőven adott reménységre is okot. Például az, hogy a társulat tulajdonképpen egy kész darabbal, a János Vitézzel várja az élet újrakezdését 2021-ben.
Az elmúlt esztendőről, a János Vitéz zárt premierjéről, és új ötleteiről kérdeztük a Varidance társulatának vezetőjét, koreográfusát, Vári Bertalant.
– A 2020-as esztendővel kapcsolatosan milyen gondolatok fogalmazódnak meg benned?
– Az elmúlt időszakban nagyon sok olyan ember távozott el közülünk, akik nagyon közel álltak hozzánk, a társulathoz, és személyesen hozzám is. A 2020-as esztendő a számunkra arról szólt, hogy nem látjuk a holnapot. Nagy volt a bizonytalanság az előadások terén is, nem lehetett tudni, hogy lehet-e előadásunk, vagy sem, így kellett készülnünk, amikor volt rá lehetőségünk, ezzel kellett együtt élni. A vírust én is elkaptam, szerencsére semmilyen tünetem nem volt, de a tíz napos karantént, leállást én sem úsztam meg.
– A János Vitézzel kapcsolatosan mit lehet tudni?
– Amikor még a vasútállomáson beszélgettünk arról, hogy milyen lesz a János Vitéz, akkor is már mondtam, hogy a elkezdjük és a darab majd alakítja magát. Így is volt, akár a díszletek, akár az emberek, a dalok, mind-mind alapjaiban olyanok lettek, ahogyan elképzeltem, de mégis rengeteg dolog kapcsolódott hozzájuk, ami az elején még nem volt meg a gondolataimban. Egy zárt premieren sikerült előadni, igaz, én nem láttam, mert pont a fertőzések miatt be kellett ugranom táncolni, és ugyan tetszett onnan is, de szeretném majd kívülről is látni a darabot.
– Az új esztendő hogyan kezdődik a társulat számára?
– Nagyon nagy álmunk, hogy a János Vitézt március 15-én bemutassuk, nagyon stílszerű lenne, reméljük, hogy ezt sikerül is megvalósítani. A társulat az év elején elkezd egy új koreográfiát, emellett lesz egy Táncirkusz bemutatónk a Fővárosi Nagycirkuszban.
– Van esetleg valami új ötlet a fejedben?
– 2021-ben lesz tíz esztendős a Varidance, tíz éve csináltuk meg a Variácókat a Nemzeti Táncszínházban, ahová Török Joli befogadott bennünket, és azt mondta, azóta sem bánta meg ezt. Szeretnék ehhez a tíz évhez méltó előadást színpadra vinni, de egy picit másban gondolkodom, nem egy hagyományos előadásban, hanem valami olyanban, ami összemixeli ezt az egy évtizedet. Szeretnék több olyan embert, zenekart szerepeltetni, akik az elmúlt tíz évben meghatározó szerepet játszottak a társulat életében, mondhatnám itt a Kerekes Bandet, a Karaván Famíliát, vagy akár Ferenczi Gyuriékat. Jó lenne ezeket az éveket úgy felidézni, hogy valami újat hozunk létre.
– Mit üzennél a Varidance rajongóinak?
– Remélem, hogy mindenki jól veszi az akadályokat a maga területén. A színházakat is megviselte sajnos a vírus, ahogyan szinte az élet minden területét. Nekem sajnos az internetes közvetítés semmit nem ad vissza a színházból, nekem kell a színház élő lüktetése, az szagok varázsa, nagyon hiányzik az egész. Szerintem nem csak én, hanem nagyon sok ember várja már, hogy visszatérjen az élet a normális keretek közé, és például színházba is lehessen járni. Emellett azt is szeretném elmondani, hogy véleményem szerint nagyon érdemes lesz majd megnézni a János Vitézt. Bízunk benne, hogy azért előbb-utóbb közönség előtt is be tudjuk mutatni a darabot, az élet megengedi majd ezt és akkor újra találkozunk a színházban, ahogyan azt régen is tettük.