Bennünk lüktet a világ...

szirtesedinamokus

X.

1.
A harmadik dunaújvárosi nap reggelén, amikor felébredtem, és pár másodperc után realizáltam, hogy éppen hol is vagyok, fizikailag, azon kaptam magam, hogy a János Vitéz dalai, dallamrészletei váltakoznak a fejemben. Ritmusra végeztem hát a reggeli rutint, és mire kiléptem szállásom ajtaján, már végigvettem a legtöbb dalt. Dunaújváros és az a pár perc séta, amíg a Bartók Kamaraszínházat elértem, ideális terep volt a zene ilyesfajta, fejben való hallgatásához. A harmadik napra már megtaláltam azt az útvonalat, ahol a legtöbb fa mellett sétálhatok el, a színház környezetében pedig már könnyű volt a dolgom, mert az épület háta mögött – ahonnan én mindig érkeztem – egy kis békesziget lett kialakítva sétánnyal, egy Bartók- és egy Kodály-szoborral, játszótérrel, még egy napnyi olyasféle nyugalommal, amit a város ritmusa, hangulata, az emberek békéje és természetes kedvessége egyébként is táplált.
Tovább

Bemutattuk a János Vitézt!

A koronavírus miatt korábban több alkalommal is el kellett halasztani a Varidance táncegyüttesének legfrissebb darabját, a János Vitézt, amit Szirtes Edina Mókussal, valamint az 1ső Pesti Rackákkal vitt színpadra Vári Bertalan koreográfus és rendező.
Tovább

Túl a főpróbán!

Ahogyan arról beszámoltunk, május 27-én, csütörtökön egy zárt körű szakmai bemutatón kerül sor a János Vitéz élőzenés tánckölteményének premierjére. A Varidance táncművészei mellett Szirtes Edina Mókus, valamint Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackák zenekara is kedd óta Dunaújvárosban tartózkodik. Tovább

VIII.

1.
Mondtam én már az elején is, hogy ez érdekes lesz. Mellőzni fogja az unalmat, a lendülete sodró lesz, felkavaró, ellentéte mindannak, amit a hétköznapokban megszokhattunk. Mint egy hatalmas fatörzs, amit ha leengednek a folyón, mire a nyugodtabb részre ér, ugyanaz a törzs marad, csak már teljesen másféle és másmilyen állapotban.

Tovább

VI.

1.
Minden sikeresen, jól működő szervezetben van egy olyan motor, hajtóerő, ami egy meghatározott, meghatározható pontból fakad. Valahonnan egyszer a földrengés is elindul, ilyesforma ez is, csak éppen nem összedől hatására minden, hanem épül. Szépül, finomodik. Általa a dolgok a helyükre kerülnek, akár olyan módon, nem gondolták volna valaha is, nekik ez a hely ideális – lehet. Ahogyan a festő a színeket, úgy ez a hajtóerő, akár a csillagokat ide-oda csúsztatgató univerzumolaj, pontosan abban a harmóniában képes alkotni, amit a tér, az idő és vélhetően még megannyi felfedezetlen kontroll és keret enged neki.

Ez nálunk az András, a Békefi.
Tovább

Kevesebb, mint 100 nap a bemutatóig!

Tervez, alkot, víziót vázol fel, majd nekiáll megvalósítani. Aztán újratervez, újra álmodik (vagy az eredeti tervnél egy merészebbet, vagy ha éppen a lehetőség azt kínálja fel, akkor szerényebbet), és legvégül újra megvalósítja, amit eltervezett. Egy biztos: ha valami probléma merül fel, azt neki kell megoldani, mint ahogyan az is, hogy ez a szerep úgy illik (tartozik) hozzá, ahogyan a fényképezőgépek. Mert hogy Békefi András, a Varidance társulatának vezetője ezer szállal kötődik a fotógráfiához, a művészethez, de azon kevés személyiségtípus-birtokosok táborát gyarapítja, aki mindezek mellett képes rendszert alkotni, struktúrát felvázolni és megvalósítani, ami elengedhetetlen egy olyan nagyszabású művészeti projekt megvalósításához, mint amilyen a János Vitéz élőzenés tánckölteménye is.
Tovább

Újabb előadási nap!

Hétfőn elindult a jegyértékesítés a János Vitéz élőzenés tánckölteményére, ami a Varidance és a Bartók Kamaraszínház közös gondozásában készül el. A koreográfiáért és a rendezésért Vári Bertalan felel, a hangszerelést Szirtes Edina végzi, aki Ferenczi Györggyel és az 1ső Pesti Rackákkal együtt szolgáltatják a zenét a darabhoz.

Tovább

IV.

1.

Már kezdett zavarni, hogy minden ennyire tetszik. Túl könnyen levehető vagyok a lábamról. Tartottam ettől. Mintha az érték az lenne, kezdtem ezt hiányolni magamból, ha az ember távol tartja magát mindentől, és a dolgokra úgy tekint, ahogyan bármelyik több ezer méteres hegy a körülötte elterülő lankákra. De az az igazság, hogy éppen csak megmerítettem a lábam ebben a világban, ami a színpadhoz, a zenéhez, a tánchoz köthető, így az óvatos szerénység, és az abból fakadó őszinte rácsodálkozás esetemben törvényszerűen indokolt.

Tovább